A székelyudvarhelyi Szent Miklós Templom dalárdái és kántorai 

   A Historia Domus szerint az egyházi vegyes kar 1931-ben alakult a Katolikus Népszövetség kezdeményezésére dr. Nagy Lajos elnökletével és Bonda Árpád karnagy vezetésével.

   Arra vonatkozóan, hogy korábban volt-e énekkar, nem maradt fenn semmiféle adat.

   Bonda karnagy segítségére volt Kiss Elek és Csilling Antal gimnáziumi tanárok, valamint Simonfi József segédlelkész. A tagok száma 40-50 közt váltakozott. A kórus nyaranként közös kirándulásokat szervezett, és ez az együttlét nagycsaláddá kovácsolta őket.

   Bonda Árpád a felnőttek kórusa mellett gyerekkórust is szervezett,

   Ugyancsak 1939-ben került sor Bonda Árpád (aki időközben a vármegyei tanító egyesület elnöke lett, és helyét a kántori állásban Hajdu Árpád vette át) igazgató irányítása mellett a vármegye katolikus elemi iskoláinak gyermekkórus ünnepélyére, amelyen 13 énekkar vett rész 600 gyerekkel. Az ünnepély a Bukarest szálló (Kossuth utca 20 sz.) színháztermében zajlott. Sándor Imre megnyitóbeszéde után énekeltek a kórusok, majd a végén Domokos Pál Péter beszélt Kodály és Bartók munkásságáról.

   A háborús idők miatt az énekkar tevékenysége is bizonyos mértékben szünetelt. A hívek azonban annyira megszerették és igényelték az egyházi énekkart, hogy az első kedvező alkalommal kérték az újraszervezését.

   1945-ben Dukát Józsefet Udvarhelyre segédlelkésznek nevezte ki Márton Áron püspök. Az új káplán zenei művéltséggel rendelkezett, és megérkezése után azonnal nekilátott az énekkar megszervezésének. Hajdu Árpád kántor-tanítóval közösen szép eredményeket értek el.

   Hajdu Árpád az iskolák államosítása után, 1949. augusztus 1-jén lemondott kántori állásáról. A kántori teendőket egy ideig Péter Juvenal Ferenc-rendi szerzetes, majd testvére, a csíkmenasági Péter Imre végezte 1950-ig. Utódja Bálint Dezső nyugalmazott kántortanító, rokkant főhadnagy lett a kántor. Félkarú létére nagyon lelkiismeretesen végezte vállalt feladatát.

   Az egyházi énekkar megszűnt, csak nagyhéten a passzió éneklésére gyűltek össze a régi énekkari tagok, akiket Beldovics Emil és dr. Wenetsek Oszkár ügyvéd vezetett. A ferencesek elhurcolása után mindkét templom kántori feladatát Bálint Dezső látta el, és mindezek mellett még besegített a hitoktatásba is. 1961-ben Bálint Dezső betegségére hivatkozva lemondott kántori állásáról.

   Az egyháztanács a korábban Atyhában szolgáló Miklós Alajos okleveles kántort választotta, aki lakáshiány miatt hét tagú családjával a plébánia emeleti hittantermébe költözött be. Tudásához képest nagyon lelkiismeretesen végezte feladatát 1974-ig.

   Őt követte Zerkula György, a gyimesi, nagy hírnévnek örvendő id. Zerkula János zenész fia. Egy évig, 1975-ig volt a templom kántora.

   Majd őt követte Dobos Ignác 1977-ig. Ez alatt az idő alatt az énekkart nem létezőnek tekinthetjük, csupán a nagyheti passzió alkalmával gyűltek össze.

   1977 májusában Illyés Istvánt, a csíkszentsimoni születésű, kántoriskolát végzett fiatal családos embert választották meg kántornak. Ez a váltás az énekkar szempontjából határkőnek számított: az új kántor hamarosan megszervezte az egyházi dalárdát, amit nagy szakértelemmel vezetett, és szép eredményeket értek el.

   A régi kórus tagjaiból, akik korábban csak a nagyhét alkalmával gyűltek össze, megalakított egy kisebb énekkart, majd a kórustagok toboroztak másokat is, és így 1977 karácsonyán már énekelt a kórus a szentmiséken.

   A karácsony éjféli szentmise 11 órakor kezdődött, de már 10 órakor gyülekeztek a hívek. Mindenki igyekezett, hogy ülőhelyet kapjon. A kommunista uralom bármennyire is tiltotta a templomba járást, karácsonykor mindig zsúfolásig megtelt a templom. Ez adta Illyés kántornak az ötletet, hogy a kórus ne csak a szentmise alatt énekeljen, hanem jóval a misekezdése előtt is. Gyermekkórust is alakított, akik a következő karácsonykor már felváltva énekeltek a felnőttekkel. Ezek a gyermekek képezték azt az alapot, amelyből később létrejött az ifjúsági kórus is, és innen pedig a felnőtt kórus utánpótlása. Illyés kántor foglalkozott a felnőtt kórussal, a gyermek, valamint az ifjúsági énekkart pedig rábízta a segédkántorokra, akiket 1990-es évek után alkalmazott a plébánia. Erre azért volt szükség, mert az iskolai hittanórákon, a tananyag mellett párhúzamosan az egyházi éneket is tanították, és egy kántor képtelen volt minden iskolában eleget tenni a feladatnak. Így Székely István az iskolai oktatáson kívül a gyermekekkel, Pap Zoltán pedig a fiatalokkal foglalkozott, aki amikor elment orgonaépítést tanulni, helyébe alkalmazták Bálint Andrást, aki a gyermekek tanítását, Székely István pedig az ifjúsági kórust vette át.

   1991-ben a felnőtt kórus felvette a Musica Sacra Vegyeskar nevet.

   Az 1989-es rendszerváltás után a karácsonyi ünnepekre a városból más kórusokat is meghívtak szereplésre: a Cameratát Orosz Pál karnagy vezetésével, a Cantilenat Major László tanár vezetésével, valamint a bögözi kórust Major Magda vezetésével.

   Az Illyés István által vezetett kórus hírneve bejárta a környéket, sőt még Magyarországra is kaptak meghívást, Tihanyba. Különböző ünnepek alkalmával énekeltek Segesváron, Medgyesen, Baróton, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Csíksomlyón többször.

   „Nagyon jó csapattá alakult a kórus úgy hangilag, mint emberileg is. Hűségesek voltak és kitartóak. Hálával és szeretettel gondolok vissza minden egyes eseményre, amelyet fűszereztek szeretetükkel és lelkesedésükkel.” *

   Illyés István 2007-ben történő nyugdíjba vonulása után Rózsa Imre a sepsiszentgyörgyi Laudate kamarakórus vezetője lett a kántor, aki Sepsiszentgyörgyről  a Szent József Templomból érkezett Székelyudvarhelyre.

   2009 őszén, amikor a kórus "megfiatalodik" és létszám szerint kevesebben maradnak a vegyeskarból kamarakórus lesz.

   2007-ben Simó Zsuzsa fiatal zenetanárnő az elemi iskolás hittanos kisiskolásokból (15 - 20 tagú) gyerekkórust alakított a Szent Miklós Scholát, akik minden vasárnap a gyerekmisén nagyon szépen énekelnek, sőt ünnepek alkalmával is szép énekükkel teszik felemelőbbé a szentmisét.

    Derzsi András
ny. algondnok

* Illyés István kántor nyilatkozta nyugdíjba vonulása után.

submenu 10

submenu 01

submenu 02

submenu 03

submenu 04